Az általános forgalmi adóról ~ 179-186.§ -ig


Hatály: 2013.I.1. ~ £j* jel a legutoljára megváltozott bekezdéseket jelöli.
2007. évi CXXVII. törvény
az általános forgalmi adóról 1


Az Országgyűlés

-  figyelemmel az államháztartás feladatainak ellátásához szükséges állandó, nem konjunktúraérzékeny és értékálló bevétel biztosítására,
-  figyelemmel az árutermelő piacgazdaság igényeit kielégítő versenysemleges adórendszer működtetésének követelményeire,
-   figyelemmel Magyarországnak az Európai Unióban tagállamként való részvételére, különös tekintettel az ebből fakadó, az általános forgalmi adózás területén jelentkező jogharmonizációs kötelezettségekre, valamint
tekintetbe véve az általános forgalmi adózás 1988-as bevezetése óta szerzett tapasztalatokat is, az általános forgalmi adózás szabályairól a következő törvényt alkotja:2





XI. Fejezet
ADÓNYILVÁNTARTÁS
Okiratok megőrzése
179. § (1) Minden személy, szervezet, aki (amely) e törvényben szabályozott jogot gyakorol, illetőleg akire (amelyre) e törvény kötelezettséget állapít meg, köteles az adómegállapítás hiánytalan és helyes
volta ellenőrizhetőségének érdekében az általa vagy nevében kibocsátott okirat másodlati példányát, valamint a birtokában levő vagy egyéb módon rendelkezésére álló okirat eredeti példányát, vagy - ha azt e 
törvény nem zárja ki - eredeti példány hiányában annak hiteles másolatát legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig megőrizni.
(2)   A megőrzés egész időtartama alatt folyamatosan biztosítani kell az okirat és az abban foglalt adattartalom sértetlenségét, eredetiségének hitelességét és olvashatóságát.
(3)   Törvény az (1) bekezdéstől eltérően az okirat megőrzésére hosszabb határidőt, illetőleg jogszabály az okirat megőrzésének feltételeire és módjára további rendelkezéseket is megállapíthat.
Adónyilvántartásra vonatkozó általános szabályok
180. § (1) A 179. § (1) bekezdésében meghatározott személy, szervezet köteles folyamatos, megfelelően részletezett és rendszerezett nyilvántartást vezetni az adóról, amely a jogalap és az összegszerűség
tekintetében egyaránt alkalmas az e törvényben szabályozott jogok gyakorlásának és kötelezettségek teljesítésének ellenőrzésére.
(2) Az (1) bekezdésben említett kötelezettség különösen magában foglalj a:
q) tételes mennyiségi nyilvántartás vezetését a 12. § (2) bekezdésének/)-/?^ pontjai szerint továbbított termékről;
b)megfelelően részletezett nyilvántartás vezetését a szolgáltatást nyújtó adóalany részéről annak érdekében, hogy kétséget kizáróan azonosítani lehessen azt a terméket, amelyet a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany maga vagy - javára - más adott fel küldeményként ebben a tagállamban, vagy fuvarozott el ebből a tagállamból belföldre szóló rendeltetéssel azért, mert az azon végzett munka vagy közvetlenül arra irányuló szakértői értékelés tárgyául szolgál.
181. § A 180. §-t e törvénynek az adó nyilvántartására vonatkozó egyéb rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.


Vevői készletre vonatkozó különös szabályok

182. § (1) Abban az esetben, ha a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a Közösség valamely más tagállamában vevői készletet tart fenn, köteles a vevői készlet céljára továbbított termékekről folyamatos
mennyiségi nyilvántartást vezetni. A mennyiségi nyilvántartásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:
a)   nyitó vevői készleten levő termékek mennyisége;
b)   vevői készletre beraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként;
c) vevői készletből kiraktározott termékek mennyisége adómegállapítási időszakonként; cl) záró vevői készleten levő termékek mennyisége.

(2)   A vevői készletről szóló nyilvántartást vevőnként, illetőleg tagállamonként egymástól elkülönítetten kell vezetni.
(3)   Tételes leltárral kell alátámasztani

a)    a nyitó vevői készletet a vevői készlet létesítésének napjára,
b)    a záró vevői készletet a vevői készlet megszüntetésének napjára,
c)     egyéb esetekben pedig a nyitó és záró vevői készletet az adóalany üzleti éve utolsó napjára - mint mérlegfordulónapra -vonatkozó mennyiségi felvétellel. A leltározásra a Számv. tv. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni.

(4)   Az (1) bekezdés b) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a belföldről, illetőleg az adóalany más vevői készletéből továbbított termékeket.
(5)   Az (1) bekezdés c) pontján belül elkülönítetten kell kimutatni a vevőnek értékesített, az adóalany más vevői készletébe továbbított, illetőleg a belföldre visszahozott termékeket.
183. § Abban az esetben, ha a Közösség valamely más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany belföldön vevői készletet tart fenn, a tőle beszerző köteles a vevői készletből beszerzett termékekről
folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni.
XII. Fejezet
ADÓ BEVALLÁSA, MEGFIZETÉSE ÉS VISSZAIGÉNYLÉSE
184. § Az adót önadózással megállapító adófizetésre kötelezett a megállapított adóról az Art. szerint bevallást tesz az állami adóhatóságnak.
185. § (1) Abban az esetben, ha a 184. § szerint bevallott adó megfizetési kötelezettséget eredményez, az adófizetésre kötelezett az adót legkésőbb az Art.-ban meghatározott esedékességig fizeti meg az állami adóhatóságnak
(2) A határozattal megállapított adót az adófizetésre kötelezett legkésőbb a határozatba foglalt esedékességig fizeti meg.
186. § (1) 194A 131. § (1) bekezdése szerint megállapított negatív előjelű különbözet összege legkorábban az Art.-ban meghatározott esedékességtől kezdődően igényelhető vissza, ha
aj azt a 184. § szerinti bevallás benyújtásával egyidejűleg a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adóhatóságtól kérelmezi; továbbá
b) az abszolút értékben kifejezve eléri vagy meghaladja:
u)           havi bevallásra kötelezett esetében az 1 000 000 forintot,
v) negyedéves bevallásra kötelezett esetében a 250 000 forintot, be) éves bevallásra kötelezett esetében az 50 000 forintot. (2)-(4)195

(5)   Abban az esetben, ha az (1) bekezdés b) pontja csak több, egymást követő bevallási időszakban bevallott különbözet előjelhelyes göngyölítésével teljesül, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany legkorábban akkor kérelmezheti az (1) bekezdés a) pontja szerint az érintett bevallási időszakok között előjelhelyesen göngyölített különbözet visszaigénylését, amikor annak abszolút értékben kifejezett összege az adott bevallási időszakban eléri vagy meghaladja az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott összeget.
(6)   Megszűnés esetében, ha az
a)   jogutódlással történik, és a jogelőd záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja, a záróbevallásban bevallott összeggel való rendelkezés joga a jogutódra, illetőleg - több jogutód esetében - a felek által kijelölt jogutódra száll át, aki (amely) azt a rá vonatkozó rendelkezések szerint gyakorolhatja;
b)   jogutód nélkül történik, a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a különbözet visszaigénylését akkor is kérelmezheti, ha a záróbevallásában bevallott összegre nem teljesül az (1) bekezdés b) pontja.