Melléklet az 1990.
évi C. törvényhez180
A helyi iparűzési adó
alapjának megosztása:181
1. 182 Az a vállalkozó, akinek a
tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzési adóalapja (a továbbiakban:
adóalap) nem haladta meg a 100 millió forintot, a következő 1.1., 1.2. vagy
2.1. pont szerinti adóalap-megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni.
1.1. 183 Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás módszere
A székhely, telephely(ek) szerinti településekhez (a továbbiakban együtt:
települések) tartozó foglalkoztatottak - ideértve a magánszemély vállalkozó
[52. § 26. a)-d) pont] esetében önmagát is - után a tárgyévben
elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az adóalap.
Személyi jellegű ráfordításnak a melléklet alkalmazásában az tekintendő, amit a
számvitelről szóló törvény annak minősít,
és a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a személyi
jövedelemadóról szóló törvény alapján költségként elszámolható. A magánszemély
vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás
címén - az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül - 500 000 Ft-ot kell
figyelembe venni. Ha a nem magánszemély vállalkozó ügyvezetője (a vállalkozónak
a társasági szerződésben, az alapító
okiratban képviseletére feljogosított magánszemély) után az adóévben személyi
jellegű ráfordítás nem merül fel, akkor ezen ügyvezető után 500 000 forintot
kell figyelembe venni személyi
jellegű ráfordítás címén. A településen kívül változó munkahelyen
foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell
figyelembe venni, ahol ezen személyek tényleges irányítása történik.
A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes személyi
jellegű ráfordításának összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes
településekre eső személyi jellegű ráfordítások százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának
olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont
szerint megállapított százalék képvisel.
1.2. 184 Eszközérték arányos megosztás módszere:
A településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez
használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az
adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény
szerint tárgyi eszköz lehet. A 100 ezer forint beszerzési érték alatti tárgyi
eszközöket - a használat idejétől függetlenül - csak az aktiválás évében kell
figyelembe venni. A tárgyi eszköz értéke (eszközérték) a tárgyi eszköznek az e
melléklet szerint figyelembe veendő értéke.185
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, illetőleg a
személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozó egyrészt
az említett törvények rendelkezései szerint az adóévben elszámolható
értékcsökkenési leírás, a költségként elszámolható bérleti díj, lízing díj
összegét veheti eszközérték címén figyelembe, ezen túlmenően azon egyébként a
vállalkozás tevékenységéhez használt
tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek
- termőföld esetében
aranykoronánként 500 forintot;
- telek esetében a beszerzési érték 2%-át kell eszközértéknek tekinteni.
Ha az eszközérték az előbbiek szerint nem állapítható meg, akkor a számviteli törvény
szerinti ingatlanok esetén a beszerzési érték 2%-a, egyéb eszközök esetén a
beszerzési érték 10%-a tekintendő eszközértéknek. Ha a
nyilvántartásokból a beszerzési érték nem állapítható meg, akkor beszerzési
értéknek a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény szerint
megállapított piaci érték tekintendő.
A
településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi
eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni,
ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg -járműveknél -
ahol azt jellemzően tárolják.
A részletszámítás a következő:
a) A vállalkozó összes
eszközértékének összegét 100%-nak véve, meg kell állapítani az egyes
településekre eső eszközértékek százalékos arányát.
b) A vállalkozó adóalapjának
olyan százaléka tartozik az egyes településekhez, amilyen arányt az a) pont
szerint megállapított százalék képvisel.
2.1. 186 Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja
meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő adóalap megosztási
módszert alkalmazni.
Az adóalap olyan hányadát kell a személyi jellegű ráfordítással arányos
megosztás módszerével (1.1. pont) megosztani, amilyen arányt a személyi jellegű
ráfordítások összege képvisel a személyi jellegű ráfordítás és eszközérték együttes összegén
belül. A fennmaradó adóalap-részre az eszközérték arányos megosztás módszerét
(1.2. pont) kell alkalmazni. A részletszámítás a következő:
a) Az adóalapot két részre - személyi jellegű
ráfordítás arányos megosztás módszerével megosztandó és eszközérték arányos
megosztás módszerével megosztandó részre - kell osztani. A személyi jellegű
ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:
ráfordítással arányos megosztás módszerével megosztandó adóalap-rész megállapítása az alábbi képlet szerint történik:
VAa
VAa+VAb
ahol VAa = az 1.1. pont szerinti összes személyi j ellegű ráfordítás összege
VAb =
az 1.2. pont szerinti összes eszközérték összege
AH =
a VAa és VAb együttes összegén belül a VAa hányada.
Az adóalapnak az Ah százalékban
kifejezett hányadát a személyi jellegű ráfordítás arányában kell a települések
között megosztani, az adóalapnak a fennmaradó részét pedig eszközérték
arányosan kell a települések között megosztani.
b) Az adott
településre
eső adóalap egyenlő az adott településre a személyi jellegű ráfordítással
arányos megosztási módszerrel kiszámított rész-adóalap, valamint az eszközérték
arányos megosztási
módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.
módszerrel kiszámított rész-adóalap együttes összegével.
2.2. 187 A villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató,
villamosenergia-kereskedő és villamos energia elosztó hálózati engedélyese,
továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti
egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő és földgázelosztói engedélyes végső fogyasztó részére történő villamos energia, földgáz értékesítése, illetve villamos energia vagy földgáz elosztása esetén - a
melléklet 1. és 2.1. pontjában foglaltaktól eltérően - a helyi iparűzési adó alapját [39. § (1) bek]:188
egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő és földgázelosztói engedélyes végső fogyasztó részére történő villamos energia, földgáz értékesítése, illetve villamos energia vagy földgáz elosztása esetén - a
melléklet 1. és 2.1. pontjában foglaltaktól eltérően - a helyi iparűzési adó alapját [39. § (1) bek]:188
a)— egyetemes szolgáltató, villamosenergia- vagy földgázkereskedő esetén az
önkormányzat illetékességi területén végső fogyasztó részére eladott villamos
energia vagy földgáz értékesítéséből származó számviteli törvény szerinti nettó árbevételnek a
villamos energia vagy földgáz végső fogyasztók részére történő értékesítéséből
származó összes számviteli törvény szerinti nettó árbevételben képviselt
arányában,
b) villamos
energia elosztó hálózati engedélyes és földgázelosztói engedélyes esetén az
önkormányzat illetékességi területén lévő végső fogyasztó számára továbbított
villamos energia vagy földgáz mennyisége és az összes, végső fogyasztónak
továbbított villamos energia vagy földgáz mennyisége arányában
kell
megosztani a székhely, telephely szerinti önkormányzatok
között
2.3. 190 Az építőipari tevékenységet folytató vállalkozó
[52. § 62.] - döntésétől függően, az 1.1., 1.2., 2.1. pontokban foglaltaktól
eltérően - adóalapját következők szerint is megoszthatja: Az adóalap 50%-át a székhelye és a Htv. 52. § 31. pontja szerinti
telephely(ek) szerinti települések között az 1.1. vagy a 2.1. pont szerinti
megosztási módszer alkalmazásával kell megosztani. Az adóalap másik 50%-át
pedig a Htv. 37. § (3) szerint létrejött telephelyek szerinti települések
között, az adott településen végzett építőipari tevékenységből [Htv. 52. § 24.]
származó, számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az adóév
utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben készletre vett
befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értéke együttes összegének, a vállalkozó 37. § (3) bekezdés szerint létrejött
telephely szerinti valamennyi településen végzett építőipari tevékenységéből
származó összes, számviteli törvény szerinti értékesítés nettó árbevétele és az
adóév utolsó napján fennálló, építőipari tevékenységgel összefüggésben
készletre vett összes befejezetlen termelés, félkésztermék, késztermék értéke
együttes összegében képviselt aránya szerint kell megosztani.
2.4.1.
191 A vezeték nélküli távközlési
tevékenységet végző vállalkozó - a 3. számú melléklet 1. és 2.1. pontjától
eltérően - a helyi iparűzési adóalapját a székhelye, telephelye szerinti
települések között a vezeték nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizetője
számlázási címe alapján a településen az adóév első napján számlázási címmel
rendelkező vezeték nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizetők számának az összes vezeték
nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizetője adóév első napja
szerinti számában képviselt aránya szerint osztja meg.
2.4.2.
192 A vezetékes távközlési tevékenységet végző vállalkozó - a 3. számú
melléklet 1. és 2.1. pontjától eltérően - a helyi iparűzési adóalapját a
székhelye, telephelye szerinti települések között a vezetékes távközlési szolgáltatást igénybe vevő előfizetője részére
nyújtott szolgáltatás helyének címe, valamint - ha a vállalkozó vezeték nélküli
távközlési szolgáltatást is nyújt - a vezeték nélküli távközlési szolgáltatást
igénybe vevő előfizetője számlázási címe alapján a településen az adóév első
napján, a vezetékes vagy vezeték nélküli távközlési szolgáltatást igénybe vevő
előfizetők számának az összes, vezetékes és vezeték nélküli távközlési
szolgáltatást igénybe vevő előfizetője adóév első napja szerinti számában
képviselt aránya szerint osztja meg.
3.
Az
egyes településekre eső adóalapok együttes összege
egyenlő a vállalkozó adóalapjának összegével.
4.
Az
adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni,
mint az adó számításánál.
5.193 Az adóalap-megosztásra vonatkozó számításokat - a kerekítés általános
szabályai alapulvételével - hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni.
6. A
megosztás módszerét, az adóelőleg és adó
számításának menetét a vállalkozónak - az adóhatóságok (állami, önkormányzati)
által ellenőrizhető módon - írásban rögzítenie kell.
7.194 Az 1.1, 1.2, 2.1
pontok szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely
vagy valamelyik telephely szerinti település esetén nulla forint települési
adóalapot
eredményezne.
eredményezne.
8.195 Amennyiben a vállalkozónak a székhely szerinti településen kívül legalább egy
telephelye van és az adóalapot az 1.1. vagy 2.1. pont szerint kell megosztani,
akkor a magánszemély vállalkozó, illetve
nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető, ügyvezetők után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.
nem magánszemély vállalkozó esetén az ügyvezető, ügyvezetők után figyelembe veendő személyi jellegű ráfordítás legalább 10%-át a székhely szerinti településhez kell kimutatni.
9.196 Az 1.2
pont szerinti megosztási módszer nem alkalmazható, ha a székhely
szerinti településen eszközérték nem mutatható ki.
Navigáció:
Visszalépés a Törvénytár: A helyi adókról - fejezetek választása oldalra
Navigáció:
Visszalépés a Törvénytár: A helyi adókról - fejezetek választása oldalra